Remek és figyelemre méltó ötlet, gyenge kivitelezés. Kicsit komolyabb, ünnepélyesebb szavakkal, de már Széchenyi István is ezt rótta fel nemzetének. Remek ötlet a művészi pálinkásüvegek megalkotása, egy-egy művész gondolatainak, vágyainak, stílusának üvegbe formálása. Amikor ilyen alkotásokat látok, mindig az jár a fejemben, hogy mennyire különbözőképpen látjuk, nézzük, értékeljük a világot és annak dolgait. És ez nagyon jó, még akkor is, ha némelyik tárgy „megértéséhez”, illetve a művészhez hasonló értéséhez komoly „odafigyelés”, sőt, olykor előtanulmányok szükségesek.

Szeretem egyszersmind azokat a kis összejöveteleket, amiket egy-egy ilyen „vernisszázs” jelent. Vidám hangulatú, intim beszélgetések, sok és kedves mosoly, érdekes emberek. Két-három új arcot lehet megismerni, velük elbeszélgetni, egy más világlátást megtapasztalni.

De a rendezvény szervezése tragikus volt: zsúfolt, túlmelegedett, levegőtlen helyiség, pontatlan és felületes információk a műalkotásokról. Kicsit nagyon fontoskodó szervezők(?), akik maguk sem értették a saját szerepüket. Itt nem ők jelentették a lényeget, annak a kiemelésében kellett volna segíteniük. Szerencsére mindezekért kárpótolt a palackokban rejlő ötletesség, ha valaki szeretne felvidulni, szánjon rá öt percet, a Madách tér felé járva.

AB

0 hozzászólás - Te lehetsz az első!