Évjárat-bemutató – 2010. május 20., Károlyi-palota

28 pincészet több mint 80 bora volt a kínálóasztalokon, vegyesen, a 2006-os évjárattól kezdve a legutolsóig. Ennyi borból szakszerűen kóstolva is csak egy kis, szubjektív mintát lehet bemutatni, de az biztos, Szekszárd felzárkózott Villányhoz. A borászokkal való beszélgetés egyértelműen megerősítette, hogy a közelmúltban felavatott, viaduktokkal és alagutakkal drágává varázsolt autópálya nyertesei a borvidék és az általában kedvezőtlen gazdasági helyzetben lévő Tolna megye lesz.

A szekszárdi borvidéknek is jót hozott az elmúlt négy év, bár ezek más és más stílust képviselnek, de eltéréseik ellenére és általánosítva jó évjáratoknak mondhatók.

Egyik kedvencemmel kezdtem, a Mészáros Pincénél. 2007-es borokat hoztak ki, Hidaspetre Cabernet Franc-juk első osztályú, bár a Merops Cuvée-t (tudom, hogy nem használhatjuk már így!) semmi nem tudja felülmúlni nálam. Péter borszakmai vezetésével látványos fejlődésnek indult a néhány éve még alig jegyzett pincészet.

Ahogy továbbmentem, véletlenül botlottam Németh Jánosba és boraiba. Késői szüretelésű (október 22-én) 2007-es kékfrankosa olyan élményt okozott, amit kevés nemzetközi fajta bora képes felülmúlni. Őszintén örültem, hogy Szekszárdon is komolyan hisznek, és ezért nagy energiákkal dolgoznak azon, hogy a magyar fajtákból világszínvonalú bort alkossanak. És ez nemcsak ennél az általam is csak névből ismert pincészetnél volt így.

A Merfelsz Pincét igazán a Borjouron ismertem meg, és most sem okoztak csalódást, Esti csók nevű boruk nemcsak a nevével okoz meglepetést. Kreatív ötletek, játékosság, ami jól passzol a szekszárdi fűszerességhez, mindezt itt meg lehet találni. Sokan lőttén már le előttem, de a „szexárdique” szójáték a címkéken mosolyt csal az ember arcára és szívébe.

Ezután nem bírtam tovább, és a véletlenszerű portyázások helyett tudatosan mentem tovább, jöjjön a Szeleshát Pincészet, amely az utóbbi másfél évben izgalmasan módosította, forgatta meg a szekszárdi borvidékről kialakult képünket. 2007-es K2 nevű boruk, ami kékfrankost takar, és nemes egyszerűséggel a pince második hordóját jelenti, ugyanarról győzött meg: lehet a lesajnált, korábban túltermesztett magyar fajtákból is nemzetközi mércével mérve elsőrangú bort készíteni. Persze, a név kitalálásakor szemük előtt lebegett a Himalája titokzatos hegycsúcsa is, ez kiderült a „háttérbeszélgetésből”.

Vesztergombi Ferenc és Csaba, illetve boraik etalonnak számítanak a borvidéken; az elmúlt évek a viszonylagos csendről, a szó szerinti építkezésről szóltak náluk. Hogy jó úton járnak, bizonyítják mostani boraik is. A mindig „Aha, na, ez az!” élményt adó Csaba Cuvée (2007) mellett a bizonyos „szakértők” által alacsonyabb kategóriába sorolt 2007-es Turul Cuvée teltsége és zamatgazdagsága, ismerve az ár-minőség arányt, még nagyobb élményt nyújtott.

Innen mentem Heimann Zolihoz, aki éppen egy gasztronómiai szakíróval birkózott. Szegény borászok, sajnálom őket, bár talpraesettségük mindig megoldja a gondot, amikor pöffeszkedő és fontoskodó pesti percemberkék néhány deci potyabor megivása és az önmutogatás okán próbálják meg elkábítani őket. Médiaszakemberünk rövidesen továbbpenderült Zoli feleségéhez, aki állig „begombolkozva” hallgatta végig a kapitális hülyeségeket, és a végén diplomatikus, „jó, majd meglátjuk” mondattal engedte útjára kissé leforrázott áldozatát. A Heimann Pincészet boraiból nehéz egyet választani: 2009-es Viognier-juk káprázatos, ajánlom a vörösbor-barátok figyelmébe, ha igazán jó bort akarnak inni, de ami igaz, igaz, a megkóstolt Birtokbor (Merlot-CF-kékfrankos) szintén két vállra fektető. Már itt érdemes felfigyelni arra, hogy Szekszárdon a nagyon tanninos, túlzottan markáns cabernet sauvignont egyre inkább „helyettesítik” kékfrankossal, ami döbbenetesen új, egyedi, és ezek mellett értékes íz- és zamatvilágot ad.

Most korábbi önmagam ellen fogok szólni, írni: a Grádus, Sebestyén Csaba bordeaux-i típusú házasítása 2006-ból tényleg felveszi a versenyt nagy villányi vörösökkel. Ugyanakkor a szekszárdi borvidék vörösborainak tanninja sokkal lágyabb, hamarabb simulnak bele a borba, szebben kerekedik a bor palackban. Nem jelentkezik az a szájösszerántó élmény, ami sok villányi vörösbor esetében a kevéssé képzett borfogyasztót eltántorítja a száraz, minőségi borok fogyasztásától.

Régi ismerős a Tűzkő Birtok, meglátogattam asztalukat, és nagyon nem bántam meg. 2009-es Traminer-jük (így írják, feltehetően olasz borászuk miatt), de különösen 2008-as Chardonnay barrique-juk olyan aromagazdagságot vonultat fel, ami páratlan, különösen tekintetbe véve, hogy birtokaik sokáig alábecsült területeken fekszenek. A felértékelődés elkezdődött, a többéves szívós, kitartó szőlészeti-borászati munkának egyre szebb gyümölcsei teremnek Antinori márki tolna megyei birtokán.

A végére hagytam két régi ismerőst. Előbb a Vida Pincészet La Vida szelekcióját kóstoltam végig, mindegyik 2007-ből érkezett, és nem véletlenül súgtam ifjabb Vida Péter fülébe, hogy érik az „Év Borásza” cím. Hihetetlen koncentráltságú borok, mindenki választhat kedvére valót, nekem most a cabernet franc tetszett a legjobban. Az idősebb Péter az elmúlt évek nehézségei és kisebb válságai után megtalálta saját útját, és fiával kiegészülve, annak jelenlététől lelkesedéssel áthatva, vele szinte vállvetve küzdve lép évről évre feljebb. Bár nem a díj az elsődleges, de bízom abban, hogy hamarosan az is megérkezik. 

Mindig és minden akkor jó, ha jó a vége. Takler Andrásnak már többször biccentettem köreim során, de most jött el az idő borai megkóstolására. A Takler Pincészet nagyon ért ahhoz, hogy se ők, se mások ne üljenek nyugodtan a babérjaikon. Bartina Cuvée-jük (megint egy majdnem bordeaux-i házasítás, ahol a kékfrankos „helyettesíti” zseniálisan a cabernet sauvignont) és Syrah Reserve-jük betetőzte az élménysort. Ez a Syrah-juk újraírja elképzeléseinket arról, hogy hol lehet a szőlőfajta legjobb termőhelye Magyarországon.

Ami mindennél fontosabb, Szekszárd teljesen kibújt a korábban ráerőltetett „majdnem olyan, mint Villány” maszk mögül, olyan oldalait, újdonságokat mutatva, ami a villányi fehérneműk felkötését is szükségessé teszi. És ennek csak mi, fogyasztók örülhetünk a legjobban.

Ráadásul Szekszárd alig egy óra járás, egy fürge autóval.

AB

0 hozzászólás - Te lehetsz az első!