33 bort kóstoltunk meg, 14-et a pincében pihenő, hordókban érlelődőkből, míg 19-et palackból. Ezek a száraz tények, de ami mögöttük van...!

Na, erről próbálok írni! Mert Lőrincz György nem véletlenül válhatott a magyar borászszakma egyik ikonikus alakjává, akképpen, hogy emberi szerénysége, szakmai alázata, családszeretete mindenki számára példamutató. Valószínűleg azért működik olyan csodálatosan és harmonikusan a St. Andrea, azért jöttek, jönnek és fognak jönni a további sikerek, mert ez a három így, együtt megvan benne, illetve eggyé olvadva mozog, dolgozik, viszi őt előre.

És ez még akkor is igaz, ha Gyuri több dologról, eseményről, történésről azt gondolja, hiszi, vallja, hogy a Szentlélek lépett közbe időről időre, isteni áldás van rajta. Így nem szabad csodálkozni, ha remek bikavéreinek egyike éppen ezt a nevet viseli. Az évről évre megvalósuló Áldás azonban sosem magától érkezik. Megkapásához meg kell tenni a szükséges lépéseket.

Érdekességként álljon itt egy részlet Bozó András, a pincészet egyik nem borász tulajdonosának „vallomásából”, ami azért is tarthat érdeklődésre számot, mert építészként (fontos művészet, bár a görög mitológiában nincs múzsája) szokatlan szavai súlya és értéke: „Szándékaink őszinték és tisztességesek. Törekszünk a jóra. A legjobbat szeretnénk elkészíteni. Csak a minőség a legfőbb irány. A mennyiség annyi, amennyit személyesen, közvetlenül, kézművesen Gyuri el tud készíteni a maga támasztotta teljes igényesség mellett. A legjobbak szeretnénk lenni. A tetteinket legjobb szándék vezérli. Megfeszítve dolgozunk. Mindannyian mindent beleadunk... ...Látjuk az utat, megyünk rajta, nem siettetünk semmit, de mindent megteszünk. Nem várjuk az út végét, a csúcsot. Csak megyünk rajta, mindig felfelé, hiszen az élet maga az út.”

Egyszerű szavak, filozofikus mélység. Célravezető egy Merengő kortyolgatása közben olvasgatni. A csúcsbikavér olyan páratlanul sikeres házasítás, ami elvakult fanatikusokat tud begyűjteni az elmúlt évtizedek gyenge, siralmas ízű és illatvilágú bikavéreiből kiábrándultak közül.

Nehéz szemezgetni, kiemelni a borsorból, hiszen csak lenyűgöző tételek voltak benne. Ebben a világban talán már nem is létezik rossz, csak  egyéni ízlések, pillanatnyi hangulatok, érzések befolyásolják az ítéleteket. Aki szereti a kadarkát, annak nem szabad kihagyni a Magyalos dűlőből származó St. Andrea Kadarkát. Az egri borvidék olyan zamatos, páratlan egyensúlyban álló bort adott, ami nem egyszerűen a versenyt veszi fel a délvidékiekkel, hanem mércét mutat számukra. Nincs savhangúly, nincs benne kapirgáló tannin, nem extrém magas az alkoholtartalma. Csak pont olyan, amilyennek egy nagy bornak lennie kell. Bársonyos, illatos, tüzes, lassan elbúcsúzó, sokáig, ha nem örökre emlékezetben maradó.

Csak tetszésből idézve említem a 2008-as Pinot Gris-t, ami újrafogalmazza tudásunkat erről a borról, de alapvetően a nagy fehérborokról. Az összehasonlíthatatlan íz- és illatélmények mellett a bornevek is elgondolkodtatnak, olykor csodálkozásra, merengésre késztetnek. Pedig nincs ezekben semmi ördöngösség.

Az idegen hangzású (latinos, angolos, franciás) nevek helyett, az elsőre mégoly nehezen memorizálható neveket választották boraiknak, mint például „Angyal szállt el a város felett", „Őrzöm csodálatos álmodat”, „Önmagát író történet” (három különböző dűlőből származó pinot noir), „Akutyafáját” (sic!) fehér- és vörösbor. De ezek a nevek aztán hosszú időkre megragadnak a fejünkben, sok-sok ezer pici csáppal kapaszkodva. És minden új évjárat újabb és újabb kapaszkodókkal, fogódzókkal segít. Emlékeztet, felelevenít és újraalkot.

Mert a St. Andrea birtok hitvallása a következőkben foglalható össze: „termőhely + szeretet = nagy bor”. Végtelenül egyszerűen megfogalmazva, ez a pincészet értékrendje. Nem beállni a sorba, hanem új sort, új kategóriát szabni. Nem újabb és újabb márkát (brandeket) kidolgozva, versenybe szállni a statisztikailag és reklámpszcihológiailag pontosan leírt/bemért/azonosított fogyasztó kegyeiért, hanem a termőhely adottságait optimálisan kiaknázva olyan minőséget nyújtani a borokkal a fogyasztók számára, ahol már nem a jó, a kiváló vagy a kimagasló (stb.) ár-érték arányról beszélhetünk, hanem csak és kizárólag a borok fogyasztásakor átélt, semmihez sem hasonlítható, egyedi élményről.

AB

0 hozzászólás - Te lehetsz az első!